Fagyos fák

2018.03.21-én, pontosabban az előtte lévő napokban, kb 15 cm hó hullott a környékre, itt Szabolcs megyében és a szülőfalumban Papon is. Két napig borús volt az idő, aztán a harmadik napon kisütött a Nap! Ezt vártam már, hogy útra kelhessek, mert Télen az a legjobb párosítás, amikor még van hó és úgy süt a Nap, hogy még nem olvasztja el nagyon.

 

 

 

 

 

Olyan irányba indultam, ahol még nem készítettem képet itt a környéken. Egy szántóföldet vettem célba és nem bántam meg, ugyanis, pont, amikor a közepére értem, feltámadt az északi szél és vitte magával a felszínen lévő havat. Úgy éreztem magam, mintha minimum az Északi-sarkon lennék! Persze lehet ez túlzás, de döntse el mindenki maga, ez alapján a videó alapján! –>

A szél egészen különleges mintákat rajzolt a hóba, az is érdekes volt és a különböző állatok nyomai is:
őzek, nyulak és madarak. Embernyomot nem láttam. Annyira őrült senki nem volt, mint én, hogy arrafelé mászkáljon! 😀

 

 

 

 

 

 

 

Velem szemben, a túloldalon egy kisebb telepített erdő volt. Azt mindenképpen el szerettem volna érni, mert úgy számoltam pont akkorra lesz naplemente és jó lesz a kompozíció a fákkal. Úgyis lett! Viszont, amikor odaértem, két olyan dolog is történt, amire nem számítottam.

Az egyik az volt, hogy a szántóföld végére érve beleléptem egy mélyedésbe, aminek ugyebár semmi jele nem volt, lévén, hogy hó borított mindent. Mentem és a következő lépésnél, gyakorlatilag elsüllyedtem! Szerencsére a gép nem lett havas, mert reflexből úgy tartottam, hogy ne legyen baja.

 

 

 

 

 

 

 

A másik dolog pedig az volt, hogy a fák északi oldala jeges volt! Ilyet még nem láttam. A szél miatt keletkezhetett a jelenség, hiszen csak azokat a fákat érintette, amelyek a szántóföld szélén voltak, amely irányból a szél fújt napokon keresztül.

Végül sikerült, amit elterveztem. Nagyon szép naplementét sikerült kifogni és különleges látvány volt, ahogy a jeges fákon megcsillant a napfény.

 

 

 

 

 

Szerettem volna még 15 percet maradni, de az utolsó képnél már éreztem, hogy teljesen átfagytak a lábaim, nem kockáztattam, hogy baj legyen belőle és szerettem volna még világosban kiérni a területről is, úgyhogy elindultam hazafelé. A teljes séta mindössze 2 órát vett igénybe.
Szerintem megérte! 🙂